A szokásoknak megfelelően ma átadják Az Év sportolója díjakat. Az első helyezettek még nem tudjuk, bár nem foghatunk nagyon mellé, ha Talmácsira, Szávayra és a vívókra tippelünk.
A díjakat a sportújságírók szavazatai alapján ítélik oda, ami a szakma nagyjából a futballunk színvonalát megütő minőségét tekintve garantáltan nem garancia semmire. Az igen ritka, nemzetközi szinten is elismert sikert hozó Bodrogi László világbajnoki ezüstje például csak a „szavazatot kapott még” mezőnyébe volt elég. Ez természetesen önmagában is nagy megtiszteltetés, hiszen a 2007-es év kiemelkedő sikereit elért sportolói és edzői alkotják ezt a társaságot. Ki ne emlékezne azokra a felejthetetlen pillanatokra, nagyszerű eredményekre, amelyekkel például Dzsudzsák, Gera, Kovács Ágnes, az FC Fehérvár labdarúgócsapata, Csank, Urbányi, Mészöly Géza, vagy éppen Bozsik Péter(?!) gazdagították idén a magyar sportot.
Tudom, kinek a pap, kinek a papné, meg ízlések és pofonok… De nem lehetne jövőre inkább az egészségügyi törvényhez hasonlóan itt is név szerinti szavazást kérni?