bugrisblog

Gyakran elgondolkodom a Blikk címoldalán. No nem Fekete Pákó vagy Kelemen Anna kalandjain, hanem a standard képeken. A „Nicole (22) most szállt ki a medencéből, de nincs, aki megtörölje a hátát” típusúakra gondolok.
Most tekintsünk el az olyan pikáns részletektől, hogy milyen elegáns is az, amikor félpucér nőcikkel a címlapon megjelenő lap emel szót a női méltóság tiszteletben tartása mellett.
Engem az izgat, miért mindig ugyanazt kapjuk. Miért nincsenek képek másfajta emberekről, másfajta helyzetekben. Hát nem lenne változatosabb néha, hogy: „Géza (53) akár sztrájk közben is jóízűen majszolja szendvicsét a BKV karbantartó üzemben.” vagy „Jolán (49) szűknek érzi otthonkáját, mire végez a mosogatással.”

Persze sejtem én, hogy van valami összefüggés a megjelenő képek, kommentárjaik és a példányszám között. Akkor viszont miért nem lépnek az egyre kevésbé fogyó politikai lapok is? Úgy érzem, lehetne még lendületet adni a hanyatló lappiacnak. Valahogy így:

Ferenc (46) mostanában egyre magányosabbnak érzi magát. Vajon lesz aki megvigasztalja?














Zsolt (45) szeret incselkedni, bár a gondolatai mindig csak egy irányba kalandoznak.













Most mondjátok, hát nem szívesebben vennétek ti is egy ilyen újságot?

Mi van itt már? Egyszer csak feltűnt a főváros piszka?












És mi lesz itt még?
Akkor mostantól a Gyurcsány-kormány egészpályán letámad? Leállítják a négyesmetró építését? Csak úgy genyázásból a kormány nemzetbiztonsági célokra rekvirálja a pesti combinókat? Gy. Németh Erzsébet a Városháza környékéről is elkergeti Bőhm Andrást?
Már várom is nagyon, hogy Demszky Gábor bejelentse a főváros újabb ostromát.

Miután reális esélye merült fel (értsd: 0< ), érdemes gondolkodnunk egy előrehozott választás előnyein és hátrányain. De ne csak abból a szemszögből, hogy melyik pártnak mi lenne a jó, azt megteszik elegen a holdudvarokban.
Természetesen, akik várhatóan buknának, nem szeretik az ötletet, a választás favoritjai szerint meg ez lenne a követendő út. Kicsit próbáljunk tehát elszakadni a kormány-ellenzék relációtól, és nézzük így a dolog jó és rossz oldalait.

Az ellenzők egyik legfontosabb érve, hogy nem hiányzik most a feszült politikai helyzet tovább élezése. (Azt gondolom, ez amúgy ízlés kérdése, van aki szeret politizálni, mások meg nem.) Azonban a helyzet van már annyira feszült, amin egy új kormány megválasztása inkább már enyhíthetne. Mert sosem hátrány, ha nem térnek el drasztikusak a közvélemény óhajai a parlamenti arányoktól. Bizony, nem elhanyagolandó érv a választók akarata sem. Tudom persze, hogy a közvéleményre hivatkozni a bot rosszabbik végéről nézve ócska populizmus, de végtére is demokráciában élünk.

Hogy a jelen helyzetben mi lenne a helyes döntés, az persze azon is múlik, mit akar a kormány kezdeni a következő két évben. Nekifutnak valaminek minden-mindegy alapon, vagy a parlament most már két évig csak nemzetközi szerződéseket fog ratifikálni. Ez egyelőre talány talán számukra is.
Van ugyanakkor valami, ami egy 2008-as választást igen szimpatikussá tesz a szememben, és ez független az aktuális politikai szereplőktől. Gondoljunk egy kicsit a jövő választásaira.

Most elkezdhetnénk komolyan rágódni azon, hogy milyen sportszerűtlen húzás volt a koalíciós partner miniszterének menesztését egy pártgyűlésen bejelenteni, vagy ezek után a miniszterelnök mentális képességeit minősíteni. De inkább ne tegyük, amikor szórakozhatunk is. Mert a koalíciós együttműködésért(!) felelős államtitkár népszavazást értékelő elemzése még csak a műsort beharangozó előzetes volt. Vegyünk elő egy sört a hűtőből, bontsunk meg egy zacskó csipszet, lesz itt móka-kacagás, az igazi show csak most kezdődik.


Válogatás a műsor eddigi viccesebb pillanataiból:

Tisztelt Miniszterelnöki Úr!

Ezúton közlöm, ha nem vette volna észre. Ön megbukott. A 3 millió szavazó, aki az igenekre ikszelve véleményt nyilvánított, jó félmillióval több, mint amivel eddig bárki választást tudott nyerni. És koalíciós partnere jól mondta, nincs itt helye magyarázkodásnak, Önt elküldték a picsába.

Egy következményekkel bíró országban persze Ön már másfél éve nem lehetne miniszterelnök. De most, bárhogy is szóltak a kérdések, véleményt mondtak az emberek. Az Ön által is olyan nagyra tartott Köztársaság polgárai. Szinte függetlenül a kérdésektől, függetlenül attól, hogy van-e egyetemista vagy beteg a családban, a válaszok egyöntetűek voltak.
A szavazók nem a három kérdésről, hanem Önről mondtak véleményt.

Lehet beleharapni a bukta közepébe is, ahol a lekvár van. Az jó dolog, De a buktához hozzátartozik a két vége is, szárazon, töltelék nélkül. Hát most ez jutott a kormánypártoknak. A szimpla vereség akárhogy kimagyarázható. De a 3 millió bizony egy félmillióval több annál, amivel simán választást lehet nyerni. Ez már fájdalmasabb, mint egy lépcső tetejéről pofára esni.