
Fel kell hogy tűnjön, egy csapat hiányzik a sorból.
Mielőtt bárki azt mondaná véletlen, jusson eszünkbe, lett volna durva összeveszésekre az MSZP történetében is lehetőség. Mégis másképp alakult. Ennél a pártnál úgy mennek a dolgok, hogy még a miniszterelnök is megszavazza az ellene benyújtott bizalmatlansági indítványt.
Távol álljon tőlem, hogy ennek kapcsán kommancsozni kezdjek, de az elődpártnál volt szokás, hogy a koncepciós perek kommunista vádlottjai vallottak maguk ellen a mozgalom érdekében.*
Azóta eltelt egy kis idő, csak más oka kell hogy legyen a kívülről mindig megbonthatatlannak tűnő egységnek. De ha nem a máig élő reflexek, akkor mi lehet az valójában? A politikai rutin, az érdekcsoportok közti kompromisszumkészség? A húsosfazék erős vonzása?
Vagy talán nincs is ilyen misztériuma az MSZP-nek sem, és egy napon megérjük még az ottani nagy szakítást is? Ha így van, hát kíváncsian várom a premiert, mert biztosan első osztályú műsor lesz.
*Ajánlott irodalom a témában: Arthur Koestler: Sötétség délben.